apróságok bejegyzése

Most egyelőre tényleg apróságok jutnak eszembe, amit talán fontos megjegyezni. Az egyik, hogy valami nagyon állat hűtőnk van, tán még a szávjetszkij szájúzból maradt a koliban, hiányzik a fagyasztó ajtaja és a hűtő részlegben is szinte fagyaszt. Ez azért jó, mert tutira nem romlik meg semmi, másrészt meg kicsit azért kellemetlen, mikor a félig fagyott sajtot rágcsálod. 

eldugott templomocska fala a belvárosban

Ma reggel mostam kézzel a kádban, abszolút nem vészes - merthogy a mosókonyha a földszinten van, aki jó matekos kiszámolja, hogy az tizenhárom emeletnyire van innen, és vagy ötven rubelbe kerül egy adag. Úgyhogy inkább megcsinálom kézzel, a víz egyébként nagyon jó forró, míg kézmelegre kihűl az fél óra, addig a mocsok is kiázik a ruhákból, szóval a reggeli programmba tökre belefér. Végülis a mosókonyhában is ennyit kell ülni, ha nem többet, míg lejár a program. Nameg majd jó erős leszek a végére a sok ruhacsavargatástól. A gáz csak az, hogy a végén nem tudtam, hogy a maradék víz az én ruháimtól szürke, vagy alapból megint csodálatos minőségű víz folyik a csapból... A lényeg amúgy, hogy keveset kell egyszerre mosni, mert a szárítókötelet csak a függönykarnisra - szekrényre tudtuk felrakni, szóval csak óvatosan. A farmert nem is oda tettem ki, mert félek, hogy leszakad. 

A vízről jut eszembe egyébként, nem is merjük meginni, néha-néha kávéba meg teába felfőzzük, de egyébként ilyen nagy tízliteres ásványvizeket kell vennünk, literje azt hiszem 3-4 rubel körül van, szóval erre is rá kell számolni a pénzt.

Alekszandrovszkij szad kremöllel

Találtam a földszinten egy edzőtermet is, van mindenféle gép. Főleg súlyzó. Asszem. Nem tudom ezeket megkülönböztetni, de a lényeg, hogy van két szobabicikli, szóval egy héten háromszor le fogok járni egy órára, nehogy becsavarodjak. Futópad sajnos nincs, kb. 200 méterre van egy kétszáz méteres gumis pálya, de azt csak addig lehet - nyilván - használni, míg futható az idő, szóval még úgy egy hónapig.

A legrosszabb, vagy legfurább eddig az, hogy minden kétszer annyi időbe telik, mert rohadt nagyok a terek, végigmenni a folyosón olyan mintha maratont futnál. Bár egy épületben van a koli meg az institut, átérni az órákra legalább 10 percet rá kell számolni, és akkor még nem számoltad bele, hogy az egész koli használja a három darab liftet (főleg ebédszünetben), és te a tizennegyedikről akarsz lejutni. Ja, az ebédszünet egyébként 40 perc, amiből ha leszámoljuk a kétszer tíz percet, akkor marad húsz, szóval gyakorlatilag eldöntheted, hogy cigizel vagy feljössz enni. Azt már megtanultuk okosan, hogy nem eszünk ebédre meleget. :) Ó igen, mikró sincs, és mivel a hűtő majdnem fagyaszt, elég kellemetlen félrerakni a kaját, de majd erre is kitalálok valamit. Ha már olyan forró víz jön a csapból megmelegítem azzal.

A legokosabb dolog, amit hoztam magammal, az a műanyag ételtároló dobozom volt, de sajnos csak egyet, szóval lehet, hogy veszek még egyet. Sose voltam kolis, majd megtanulom ezeket a csínyeket.

Tegnap voltunk a belvárosban, a Kitaj-gorodtól elsétáltunk az Arbat végéig, ami olyan hat km, és rohadt nagy terek, terek mindenütt. Be is lehetne mellékelni a Pilinszky-verset, de olyan elcsépelt lenne, na. A Vörös tér nem tűnik most olyan nagynak, mert valami lelátó van rajta, amit most bontanak, és a Lenin-mauzóleumhoz még mindig nem lehet odamenni, talán a város napjára volt valami nagy hepaj. A Kazányi Istenanya templom belülről egy álom, falnyi ikonosztáz, meg nyilván a plafonon, tanultunk is róla az ikonos órán, ott szépen levizsgáztunk az ikonosztáz sorrendjéből, de sose gondoltam volna, hogy ilyen.... Nem lehetett odabent fényképezni sajnos, de nem is nagyon akartam, mindenki ott imádkozott, meg csókolgatták az ikonokat. Némelyiknek csak a szélét, némelyiken ha volt ikonborító (az a fém dombornyomott borító, ami csak az ikonon az arcokat hagyja szabadon), akkor azt is. Ha valakinek van bakancslistája, ha a Vörös teret nem is, ezt a templomot mindenképpen írja fel. 

Kazányi Istenanya templom

Az Arbat egy gusztustalanság, de már csak tiszteletből is megnéztük, rosszabb szerintem, mint nálunk a Váci utca, mert ez csak és kizárólak a gyorsportrék és szuvenyírek utcája. Viszont van egy utcarész, vagy tíz bódéval, ahol antikváriumi könyveket raknak ki, és darabját kb. 50 rubelért lehet megvenni, ott el is töltöttem - a többiek bosszúságára - vagy fél órát. Meg ott volt még a Puskin-ház is, ahol sokáig éltek, vele szemben meg a Puskin-szobor, ami totál kikészített, hogy nagyjából fél órát kellett ott állnom, hogy lefotózhassam, mert az idióta turistáknak ugyebár az a szokása, hogy "úúúúú fotózkodjunk kremöllel, fotózkodjunk vászilij székesegyházzal, fotózkodjunk puskinnal, húúúúhúhúúúhúhúú". blőe. De legalább kivártam és van fotóm. Magam nélkül.

Itthon összedobtam egy kis videót is, fogadjátok szeretettel. (Ebbe a videókészítésbe is majd belejövök, ez már sokkal kevéssé gázos, mint az előző)