Kolomenszkoje, Bolsoj, Puskin - kezdek beleszokni a dolgokba

Hamarosan a negyedik hetünket tapossuk, és kezdjük megszokni a dolgokat. Vagy talán éppen ellenkezőleg. Kezdem talán a nyelvvel, hát azzal úgy állok, ahogy eddig még sohasem. Azt hiszem, Eszter mesélte indulás előtt a kultúrsokk fázisait, persze már rég elfelejtettem őket, de ez lehet az egyik, tudniillik mikor megérkeztünk, 2-3 napig egy szóra sem emlékeztem, aztán tökre beindult a dolog, mindenkivel gond nélkül kommunikáltam, a legkacifántosabb igék is eszembejutottak, egészen pár nappal ezelőttig. Valamelyik nap, amikor túl sok óránk volt, és már az ikszedik órát ültem végig úgy, hogy közben egy percet sem pihen az agyam, mint otthon pihent mondjuk Jászay-s órán (mert jórészt azért pihen, még ha nem is úgy érzi az ember), hanem minden egyes másodpercben pattanásig feszül, mert még az is plusz energia értelmezni, hogy "kinyithatom-e az ablakot", vagy csak egyszerűen "szeretem a macskákat, üngyülibüngyüli". Szóval rettentőnehéz most, az előbb voltam lent cigizni Balázzsal meg egy szerb csajjal (ezentúl Jaszmina), kérdezett valami nagyon egyszerűt ("megharagudtál-e ránk"), én meg egyszerűen nem fogtam fel. Blokkolt az agyam, remélem, nagyon remélem, hogy pár napon belül újra felpörög, mert így nagyon elesettnek érzem magam.

***

Előző hét vasárnap bementünk a belvárosba, a Majakovszkij múzeumot akartuk megnézni, ami elvileg mindenkinek mindig ingyenes, megnéztük a honlapon, háromféleképpen a gugli tervezőn, odamentünk, és egy kis papírfecnire filctollal ki volt írva, hogy bocsi, de elköltöztünk ide, ide és ide. Ami amúgy nem volt túl messze, a belváros másik oldalán, csakhogy itt a belváros másik oldala három metrómegálló és tíz kilométer, mi meg nem akartunk rápazarolni még egy jegyet, szóval inkább csak sétáltunk a Kitaj-gorodon (amiről most olvastunk szöveget, és nem kínai várost jelent, hanem régebben itt egy erődítmény volt, a második legrégebbi a Kreml után, és az óorosz "kita" szó oszlopot jelent, szóval valójában oszlop-város a neve). Végül valahogy elkeveredtünk a Vörös-térre, ahol a Lenin-mauzóleum még mindig zárva volt, felsétáltunk a Moszkva-hídra, aztán megláttuk a Hram Hriszta Szpaszityelját, és úgy döntöttünk, hogy elsétálunk hozzá. Egy ilyen tengi-lengi amúgy hozzávetőlegesen olyan 4-5 km lehet, plusz persze amit még a kolitól a metróig sétálunk az összesen három, szóval vagy birod, vagy két hét múlva ízületgyulladással fekszel itthon. Harmadik megoldás, hogy nem mész sehova, dehátnadekérlek, Moszkvában?

séta a Kitaj-gorodban

A hram egyébként csodálatosan gyönyörűséges, habár nem túl régi ez a változata, tudniillik Sztálinkoma leromboltatta, hogy ő oda majd felépíti a szovjet csodaszállót (vagy mit), az adatokra nem emlékszem, de a jól ismert szovjet léptékű méreteket képzelt el, a tetejére az alapozással arányos nagyságú Lenin-szobrot. Nos hát szegény kifutott a pénzből, és csak az alapozáshoz való gödröt ásták ki neki, amikor lefújták az akciót. Később, Gorbacsov idejében a kiásott gödröt ötletesen medencének használták (és akkor itt megállsz, és elvisítod magad, hogy MIII???), aztán meg valamikor a rendszerváltás környékén (?) építették meg újra a most látható székesegyházat, szigorúan az eredeti mintájára. Nos, ne lőjetek le, ha nem pontosan így történt, én valami ilyesmire emlékszem, de olyan messze van a könyvem, hogy pontosan megnézzem, namegaztán nem is az adatok számítanak, hanem a benyomások, azok meg... nos, hát csak akkor tetten érhetők, ha valaki személyesen eljön, mert ezt se képpel, se leírással, se visítozással, se semmivel nem lehet leírni, olyan. Inkább csak erről is beteszem a videót, nem akarok most túl sokat fecsegni róla.

Bent is voltunk, csak ott nem lehetett kamerázni, na meg nem is akartam, mert nagyon zavartam volna az oroszokat. Fura egy a pravoszlávia egyébként, inkább hasonlít valami törökös vallásra, mint a katolikusra, minden három méteren egy-egy ikon van kiállítva, mellette gyertyatartó, és persze mindegyik szent felelős valamiért, a hívő ahhoz járul oda, amelyikre éppen szüksége van, háromszor meghajol és háromszor keresztet vet, elmormog egy imát, háromszor megcsókolja az aranykeretet (vagy az aranykeretre borulva mondja az imát), hajlongás és keresztvetés, és a végén a gyertyagyújtás. Mindig, mindegyik ikon előtt áll valaki, és rengetegen, rengetegen vannak. Szóval én csak zavaró tényezőnek éreztem magam, nem is néztem meg rendesen az ikonokat, de azért gyönyörű volt belülről is az egész.

Most héten csütörtökön meg a Kolomenszkoje parkban voltunk, ez is hatalmas, valamikor cári nyári rezidencia volt, és természetesen teljesen külön állt Moszkva városától, mint egy kis falu, de most már persze azt mondjuk, hogy egy köpésre van a belvárostól. A metró egyébként tök fura, hogy nem a Moszkva folyó alatt meg át, hanem kijön fölé egy hídra, pedig sokkal kisebb folyó, mint a Duna, és mégis. Előbb a mézpiacra mentünk el, mert csak október nyolcadikáig van nyitva, és hát nem mondom, hogy nem érte meg. Mindegyik mézet végig lehetett kóstolni, ennyi mézet még életemben nem ettem. A végén már nem is emlékeztem rá, hogy melyiket vettem meg, csak annyira, hogy finom volt és édes. Egyébként azt hiszem, hogy áprilistól minden nap van ez a vásár, a Kolomenszkoje területén belül, a piactéren, és hát 150 rubeltől olyan 7-800 rubelig vannak a mézek, én egy 300 rubelesből vettem 100 rubelért, és mint itthon kiderült, gyöngyajak-macskagyökér (mind a két növény erős idegnyugtató) mézet vettem.

Ezek után végigsétáltunk a parkon hosszában, ami egy olyan 6-7 km lehetett, telis de teli a régi cári dinasztiák hagyományával, XVII-XVIII. sz-ot idéző almáskertek, amíg a szem ellát, pravoszláv építészeti csodák (köztük a Mennybemenetel-templom, ami a UNESCO-n is rajta van), Szibériából hozatott faházak, és persze a cári fapalota. Gyönyörű minden, de leginkább az almáskertek, hát azokban el tudnék sétálgatni egy abroncsos ruhában, Austent meg Brontéket olvasgatva egy pár hétig. Egyrészt mert akkorák, és annyi (legalább 3-4 kertet számoltam össze), másrészt meg mert egyszerűen gyönyörű. De beszéljen helyettem megint a videó, már megint túl sok a fecsegés.

Úgy terveztük, hogy szombaton színházba megyünk, amit már le is írtam valamelyik előző bejegyzésben, hogy hogyan működik, egész napos listatartás. Nos, nagyonnaggyon nehezen be is osztottuk a sort, ki ki után megy, Balázs, Orsi meg Jaszmina ment reggel fél ötre, mert ők előtte így elmentek bulizni, és onnan be tudtak menni, aztán mikor odaértek, kiderült, hogy már csak kilenc hely van a 60. helyig, mert már háromkor elkezdték a listát, így "gyorsan" felhívtak minket - a szomszéd szobát -, hogy akkor döntsük el, hogy kik mennek. Na ez legalább fél óra volt, de nagy nehezen megszültük, hogy kik kerülnek akkor fel, és kinek nincs kedve így - a többiek nélkül - elmenni a Hattyúk tavára. El is mentünk 7-10ig tartottuk a listát Timivel, ami nagyon jól ment, a végén fáztunk csak egy kicsit, de nem volt semmi para. Négyre mentünk vissza, na akkor már a feje tetejére állt minden, mert egyes diákok úgy gondolták, hogy tojnak a listára és ha odaállnak a sorba háromkor, akkor majd kapnak jegyet, a listáról az első hatvan ember közül meg kiállt egy nagyhangú lány, és úgy-ahogy próbált rendet tenni és előre soroltatni az első hatvanat, amit tényleg úgy-ahogy, halál, agyontaposás és fulladás határán, de sikerült. Nos, amikor elindult a sor, ezek mint a birkák előre, mintha nem mindenki színházba készülne, hanem legalább birkakarámba a farkasok elől, és nyomtak - na még soha nem éreztem ilyet - de legalább négy-ötször majdnem elestem, és persze csak azért nem, mert préselve voltunk, mint a heringek. 

amúgy itt vagyunk a Balázzsal az institut előtt

Nos az lett a vége, hogy (egyébként a nagyhangú csaj egészen jól csinálta, mert végülis mi voltunk a lista és a hatvan ember végén, ezek szerint csak egy-kt-három ember ment be nem a listáról) Jaszmina és Balázs nem kapott csak jegyet közülünk - és szerintem a hatvan listás közül, mindenki más igen. A többiek amint megkapták a jegyet, be is ültek, csak mi maradtunk ott Balázsékkal Orsi, Fanni, Timi meg én, olyan idegesek voltunk, hogy rögtön elszívtunk egy fél doboz cigit fejenként. Amúgy nagyon szarul éreztem magam, mert (nem foglak túlajnározni, tudom hogy olvasod :D) három hete mindent megtesz értünk, és alig kapott egy köszönömöt, ezt is ő szervezte le, és csak az anyázást kapta, erre meg nem kap jegyet. Szóval a mentális egyensúlyom érdekében - mivel úgyis csak mégszarabbul éreztem volna magam, ha önző módon megnézem - átadtam neki a jegyet (ő meg 100 rubel helyett 200at fizetett nekem, úgyhogy még kerestem is rajta :D), Fanni a sajátját meg Jaszminának és hazajöttünk. Őszintén jobban érzem így magam. Majd megyünk még a Kremlbe is balettre, meg ide is, diákoknak úgy is potom pénzért hajigálnak mindenféle kedvezményes jegyeket.

***

Ma meg egyedül én keltem fel, én is csak fél nyolckor, nyolckor csörög Fanni ébresztője, de azt mondta, semmi kedve velem jönni, szóval ma volt az első, hogy egyedül mentem be a városba. Ma volt az egyetemistáknak ingyenes a Puskin múzeum, ami olyasmi, mint nálunk a szépművészeti. Óriási a saját gyűjteménye, az állandó kiállítások hatalmasok és nagyon gazdagok, és tényleg nem volt elég egy nap végigjárni - szívfájdalmamra az impresszionistákig, Chagallig, Kandinszkijig el sem jutottam, de sebaj, lesz még ingyenes nap, és amit ma megnéztem az sem volt kis falat - apa ezt az adagot, amit ma ledaráltam legalább egy hétig nézné, ha nem kettőig -, és így is öt órát voltam bent úgy, hogy nem reggeliztem és öt órát aludtam (nem, észre sem vettem). Ami vándorkiállítás volt ma (és nem tudom meddig lesz), holland csoportképek voltak (tudjátok, a viccesgallérosok), Tiziano meg preraffaeliták, és mindegyik csodálatos volt, de perszenyilván legcsodásabbak a preraffaeliták, én most beléjük szerettem, és újból átkozom a fene közoktatásunkat, hogy soha nem tanultam én rendszeresen művtörit, és nem is ismertem őket. Az állandó kiállításban pedig ógörög és egyéb híres szobrok élethű gipszmásolata, római, egyiptomi, babiloni leletek és másolatok, trójai kincsek, és rengeteg festmény európából a középkortól tényleg a XX. sz-ig, bár odáig már nem jutottam el. De beszéljen itt is helyettem a videó, csak annyit, hogy ugye mondanom sem kell, hogy az Eszteres kép volt a kedvencem Rembrandtól (ami az állandó gyűjteményben van!!!). 

Mára ennyit, kicsit összeszedetlen lett és darabos az egész, de remélem képet kaptatok a hetemről valamennyire, szóval egy hét múlva jelentkezem megint. :)

Izmajlovó és a többit elmossa a monszun

Sokkal el vagyok most maradva, ne haragudjatok. Bár elég valószínű, hogy így hetente egyre fog beállni a blogírás, mert egyébként eléggé el vagyok havazva az otthoni dolgokkal, meg a szakdogával főleg, szóval hétközben nyomom azt, és mellesleg nem is nagyon történik semmi, csak apróságok.
Nos akkor kezdem az apróságokkal, majd aztán mesélek az Izmajlovóról is. Namármost mint tudjátok, mindig kora reggel már kint vagyok a konyhában, és van az emeleten két tunéziai srác, akik egyszer hazajöttek hét körül részegen, észrevettek, beszélgettünk kicsit. Persze bepróbálkoztak, kérdezték, megyek-e velük inni meg bulizni, mondom h van vőlegényem, de barátkozni szívesen barátkozok. Ebben meg is egyeztünk, bejelöltek a fészbukon és megadták a wifijük kódját, így van a konyhában netem. Már amikor ébren vannak, mert tök furi, szerintem áramtalanítanak mikor lefekszenek, mert az egyik srác mindig reggel jr haza (ne kérdezzétek) és egy fél órán belül elmegy a net. De nem baj, legalább amíg van, addig jó és elég is. Ja meg kaptam tőlük egyik reggel pudingot is, mert adtam hozzá cukrot. :) Persze minden kommunikáció oroszul megy, mert angolul (hálistennek) nem tudok, franciául már nem, a németet nem értik, szóval....
Kezd beállni az élet is, a napirendem már nagyon jól megy, a hetirenden még van csiszolnivaló, és már arra is volt energiánk, hogy a gigantovizesüvegekből tartókákat csináljunk a fürdőbe, meg asztalikukákat, meg evőeszköztartókat meg asztali ceruzatartót. Szóval kezd otthonos lenni minden, bár a fal még mindig kórházivilágoszöld.
Ma rájöttem, hogy azért főzök csak és kizárólag darálthúst, mert az ültetett erdők és panellakások mellett a hús feldolgozását is megutáltatta velem ídösanyám azzal, hogy gyerekkoromban havonta egyszer jó hangosan (ez nem olyan átlagosan értendő jó hangos ám) kijelentette és fél óráig ecsetelte, hogy ő mennyire utálja a nyers hús állagát, szagát, látványát, és úgy általában. De én meg most jövök itt kint rá (ahol a darált hús nemám a legolcsóbb húsfajta, hanem van a porcogósa, amin persze rendesen van hús is, és eladják saslikhúsnak, na az a legolcsóbb :D), hogy én tökre imádom nyiszálni meg kitalálni hogy kockák, szeletek, vagy amorf darabok jönnek ki belőlük, és még a klopfolásra is kitaláltam valamit (hazai májaskonzerv, teljesen megfelelő rusztikus felületet ad a húsnak), és olyan de olyan finomakat főzök, mint még soha. Alig várom már, hogy hazamenjek, és ellássam a zuramat a sok kitalált fantáziafinomsággal.
Amúgy nem tudom, a piacon mennyire van (ha jól rémlik, nem nagyon volt, csak ilyen őrölt cuccok), de az asanban tuti nincs, és nagyon hiányzik a zöldfűszer. Van bazsalikom, petrezselyem és ennyi. Meg "fűszerkeverékek" krumplihoz, csirkéhez, grillhez, halhoz, stb., de azok is inkább csak ilyen delikátszerű valamik. Mondjuk a krumplihoz való egészen jó, magyaros ízvilágú, paprika tuti van benne, tán még egy picit csípős is.
Ma csináltam burgonyakrokettet, háthogyéneztmégeddigsoha! Tökre olcsó (liszt, két tojás meg a krumpli, csak olajat kell hozzá sokat használni, de azt félre lehet rakni), és olyan finom lett már első alkalommal is, hogy majdnem megettem egyszerre a három napi adagot. Amúgy a krumpli 10 rubel per kiló (70 forint), a hagyma szintén, csak azzal az a baj, hogy ahányszor voltam asanban, sosem volt, és könyékig kellett turkálni a hagymalevélben, hogy találj két darab rohadtat. Valahogy nagyon félreütemezték ezt, mert nem töltik után rendesen. Na amúgy ma fél órát vártam a hagymára, csak aztán meguntam és inkább megvettem a lilahagymát (az is 21 rubel, úúúúú (147ft), és akkor jöttem rá, hogy basszus milyen kiszolgáltatottak vagyunk a nagyvárosban. Persze, ez nem nagy gondolat, csak szar erre így rájönni hagymavárás közben. Na de folytatom az árakat: kenyér 6! rubel per 400 gr, persze a legolcsóbb, nem is olyan finom, de laktató (42forint), a tészta 12 rubel per fél kiló (84 forint), a tojás darabja 3,6 rubel (25 forint), akkor az olcsó almáról már meséltem a múltkor, és amin anya hátast fog dobni: a padlizsán 28 rubel per kiló (196 forint!!!!!4!444) és nem volt akciós!!! Rögtön vettem is egyet, ú de fincsit fogok belőle csinálni! Na ezek voltak az olcsóbbak, a tejtermékek pöppet drágábbak, mint nálunk (1 l  1,5%os tej 28 rubel - 196 forint, 1 nagy, fél kilós tejföl 37 rubel - 259 forint, a sajt kilóára 200 rubelnél kezdődik - 1400 forint, a túróhoz, kefirhez, joghurthoz még nem jutottam oda, h megnézzem). Illetve a hús évszázadokkal drágább, a múlt héten vettem a porcogós disznóhúst 189 rubel per kilóért (kicsit kevesebb mint 1400 forint), most disznó darált húst (nem az anyaféle berögződés miatt, hanem mert babbal akarok csilisbabot meg száraz kenyerem is van) 400 grammot 85 rubelért (595 forint) - most nem látom itt a kilóárat a blokkon, de ha valaki nagyon kíváncsi, beszorozhatja, valahogy 200 körül volt ez is. A többi kb. azonos árban van az otthonival.

Na és akkor most az Izmajlovóról. Ezen a héten csak csütörtökön voltunk sétálni, akkor is úgy volt, hogy egyedül megyek el, mert a többiek nem tudtak rendesen felkelni, de aztán eljött velem a Timi, és nagyon jót beszélgettünk. Meglepően jót. A partizanszkaja megállón kell leszállni, ami a nevéhez híven hős partizánokkal van teli, onnan pár lépés - orosz viszonylatban, szóval olyan 3-400 méter - maga az Izmajlovo komplexum, ami áll a szuvenírpiacból, festmények és antikvitások piacából, meg a kremlből. Namost mi csak a szuvenírpiacra mentünk be, de az sem olyan frissen gyártott festékszagú, hanem teljesen kellemes, fabódék vannak kiadva, és nagyon stílusos (nem úgy, mint a kremöl, hát az valami veszedelmes, de mindjárt arról is). A szokásos szuveníreken kívül rengeteg gyönyörű borostyánékszer, famunkák, kendők és egyebek vannak, és ezek közül az egyebek a legizgalmasabbak. Leszólított minket egy öreg néni, akinek ki volt rakva nagy szerényen vagy tíz áruja, hogy nézzük meg, a táskák Magyarországról vannak. No erre röhögünk, hogy mi is magyarok vagyunk, a nénikének meg felcsillan a szeme: jaj gyévuski, hát akkor tudtok oroszul! Nála vettem egy csomó mindent, amit itt nem fogok leírni, mert ajándék, de megérte megállni nála. Legközelebb elmegyek az antikvariat-részre is, nagyon érdekel, találok-e valamit, amire számítok, illetve még meglepetés, mit találok, amire nem számítok (Bilbónak érzem magam). 

A Kreml nagyon csicsa, úgy néz ki, hogy (a kreml ugye erődöt jelent) a Kreml falain belül megpróbáltak bezsúfolni minél több orosz jellegzetes épületet, és nem tudod hova nézzél, minden csicsa, és mész két lépést, és elfárad a szemed, mikor meg körbejártad már gondolkozni sem tudsz, pedig nem töltöttél bent tíz percet. Az esküvői fotózáshoz nagyon kedvelt helyszín, amikor ott voltunk, legalább (és nem nagyzolok) tíz limót láttunk - ezek a fotózásra is azzal járnak -, odabent meg legalább öt fotózkodó párt. 

Nos, ez volt az izmajlovó, ezen a héten nem nagyon jártunk máshol, mert tegnap elkezdett esni (az esni megint csak orosz léptékkel: kimész az orosz mértékkel szomszéd házig, és már csavarhatod a kabátkádból a vizet), és nem mozdultunk ki sehova. Illetve én ma elmentem az asanba, mert szombatra van betervezve, és ha be van tervezve, akkor nincs olyan, hogy nincs, de nyolcszor bugyiig eláztam, mire odaértem, DE A LÁBAM OLYAN SZÁRAZ MARADT, mint a sivatag! Ezerszer hálát adtam már, hogy megvettem ezt a csizmát, de most láttam csak, milyen jó. Mivel egy domboldalban lakunk, az asanhoz felfelé kell menni, és nincs rendes árkozás, kb mindenhol ilyen bokáig érő vízben kellett menni (a járdán), mert ott zúgott lefelé az eső, és nem ázott át a csizmám. Ajánlom ezt mindenkinek, aki jön, vaterán lessétek, én 3000 forintért csaptam le.

Na, ennyit mára, jövő héten jelentkezem, csókok.

Nagy öröm: Большой fillérekért!

Gyorsan megírok - kávé előtt - egy bejegyzést, nagyon kíváncsi vagyok menni fog-e. Nosmivelhogy a reggeleim úgy kezdődnek, hogy gyakorlatilag egy órát kávé nélkül töltök, mert kb. 6kor nyitják ki a konyhát, én meg ugye fél hatkor kelek, és mire lefő a kávé az vagy fél óra, szóval fél hétre van csak koffein a véremben. De úgyahogy fel lehet ébredni nélküle is, csak sokkal lassabban megy. De nem, nem mondok le a félhatos kelésről, még akkor sem, ha minden nap fél tízkor kezdődnek az óráink, mert ez indítja be a napomat. De tényleg. A többiek meg itt szörnyülködnek, hogy úúúú hogy birod, állat vagy, na én meg kettőig-háromig nem bírnék fennmaradni, ha korbáccsal ütnének se. Nem könnyű egyébként így együttélni, én könnyen elalszom lámpafényben is, mondjuk ha akkor szkájpolnak hangosan akkor kicsit zavar, meg ha felriadok párszor, az az érzésem, hogy sosem fekszenek le, mert mindig világít a szomszéd ágyon a laptop, de lényegében nem zavar. Ami őket zavarja, ha én reggel elkészítem a kávét meg felöltözök odabent. A szobában tanulni már nem is akarok reggel, nehogy összevesszünk. Szóval hatkor kivánszorgok a konyhába, ahol nincsen internet, és olyat tanulok, amihez nem is kell. Bár ma kihoztam a székemet a folyosóra és itt pötyögök, mert ide még elér a jel, és mégsem a szoba. Lehet, hogy itt fogok szótárazni is.
Egyébként tegnap lefolytattam első - félig - hivatalos beszélgetését az ügyintézős néninkkel, miszerint január másodikán indulok haza, persze pá russzki. Tévesztettem egy mozgási igét, ki is javította, persze ezt Jászay is megmondta, hogy ígyen lesz. Regisztráltunk is tegnap (ami ahhoz kell, h ha hét napon túl vagy az országban/városban és igazoltatnak, ne dobjanak ki a határon), úgyhogy most már tutira nem toloncolnak ki.
Voltunk a Magyar Kulturális Intézetben is, mert küldtek ímélt, hogy mindenki maradéktalanul menjen el, mert különben...!, de semmi de semmi értelme nem volt, mert bejött egy nagykövet (aki tökúgy nézett ki mint Brettschneider, 30 év múlva, és még Andrásnak is hívták) és elkezdett mesélni nekünk, hogy mit ne csináljunk Moszkvában, mert azért lelőnek, bedrogoznak, megerőszakolnak, megölnek. Lényegében ugyanazok a sztorik, amiket otthon is lehet hallani, csak ő kicsit jobban alátámasztani látszott azzal, hogy jópár évtizede itt él. No lényeg, hogy semmi értelme nem volt elmenni, és lényegében el is vette a délutánunkat, mert egy óra volt bemetrózni másfél óráig beszélt és egy óra vissza. Fél kilencre estünk be a koliba.
Amúgy az utca teli van csulákkal, köpésekkel, mert itt nőnek-férfinak (gyereket még nem láttam) amikor jólesik kiköp. Visszaszíjja jóú oroszossan oszt csattannyon. 

Ami a lényege a bejegyzésnek, hogy valószínűleg megyünk 100 rubelért (700 forint) a bolsojba, ahova egyébként 6000-7000 rubel körül vannak az árak. 28-án szombaton akarjuk megnézni a Hattyúk tavát, tökjó lenne. Októberben lesz még a Borisz Godunov, amire nagyon kíváncsi vagyok, meg a Kremlben 250 rubelért egy Diótörő. Nos, hogy miért ilyen olcsó? Mert van egy akció - amit Magyarországon is igenis lehetne csinálni -, hogy a színházban biztosítanak 60 db 100 rubeles helyet moszkvai diákoknak (és mivel van már diákunk.... :D), csak a listát kell nekünk intézni. A probléma, hogy ezt nem csak itt tudjuk, hanem moszkva-szerte mindenki, szóval az előadás napján hajnal ötkor oda kell állni a listával, és ha valaki fel szeretne iratkozni, mondani neki, hogy ez a lista, erre írjad, nehogy kicseréljék, áthúzgálják a neveket, stb. Mert a kassza csak este hatkor nyit, és addig nincs hitelesítve a lista, mi diákok magunk között verjük le. Balázs azt mondta, kétórás váltásban szoktak listát őrizni, és - őszintén - szerintem ennyit megér a dolog.

... és Moszkvára leszállt az Ősz

Háromnapja köd és eső, ki se merjük dugni az orrunkat a koliból. Én meg ennek hatására - mivel két hónapja nagyjából nem volt egy szabad percem sem - szépen lebetegedtem, valószínűleg csak egy kis megfázás, de ilyen nehéznek még nem éreztem a tagjaimat jórégóta. Bár meg sem tudom mondani, mikor voltam beteg, mikor engedtem meg magamnak az ágyban fetrengést.


Szombaton voltunk Fannival piacon, a Kijevszkij vokzal mellett, a pályaudvarnál, ahova egy hete megérkeztünk. Elvileg valami kajafesztivál volt, nos, mi ebből annyit érzékeltünk, hogy mindenütt szamovárok meg üstök voltak, meg kóstolni is lehetet sajtot-mézet-édességet, de egyébként nem volt más különös benne. Mármint a fesztiválban. A piac maga igen érdekes volt, aki mondjuk volt már a beregszászin, tudja milyen a hangulat, gyakorlatilag kint a sorházak mintájára felépítet sorbódékon lehet végigmenni, és friss élő-és fagyasztott haltól kezdve a húson, sült finomságokot, pékárukon keresztül mindenféle dolog, ami a konyhába, háztartásba hasznos és vagy haszontalan, megtalálható. Odabent pedig - egy óriási bevásárlócsarnok belsejében (nyilván kell nekik a zárt helyiség, télen hova mennének piacozni) - csak élelmiszer, gyümölcs-zöldség kúpokba halmozva, középen ízlésesen egy kis edényhalom elhelyezve, halak és lekvárok, méz és sajt, és egy sornyi fűszer és egy fél hallnyi húsáru. Volt hangulata, az biztos, bár venni nem vettünk semmit, ad1 mert az asanban minden olcsóbb, ad2 pedig mert még nem tudunk úgy oroszul, hogy alkudni merjünk. De fűszerből tuti fogok venni, mert olyan jól néztek ki... Még az Izmailovói piacra kell elnéznünk, csütörtökre van beterezve, ami a város legnagyobb bolhapiaca, igazán kíváncsi vagyok rá.























Amúgy ami még új volt a héten, hogy az asanban vettem almát, és itt megvan az a kategória, amit inkább a gazdák megfőznek pálinkának, tudjátok az a pici, kicsit csúnyácska alma, 24 rubel volt egy kiló, míg amit a nép szeret, a "gyönyörű" génmanipulált óriáscsodaalma 40 rubelnél kezdődik. Vettem egy kilót a picurkából, megcsináltam kompótnak és ilyen boldog még nem voltam :)


bocsi a rövid szövegért, de semmi nem történt, és azt se tudom hol a fejem a bötögség miatt

apróságok bejegyzése

Most egyelőre tényleg apróságok jutnak eszembe, amit talán fontos megjegyezni. Az egyik, hogy valami nagyon állat hűtőnk van, tán még a szávjetszkij szájúzból maradt a koliban, hiányzik a fagyasztó ajtaja és a hűtő részlegben is szinte fagyaszt. Ez azért jó, mert tutira nem romlik meg semmi, másrészt meg kicsit azért kellemetlen, mikor a félig fagyott sajtot rágcsálod. 

eldugott templomocska fala a belvárosban

Ma reggel mostam kézzel a kádban, abszolút nem vészes - merthogy a mosókonyha a földszinten van, aki jó matekos kiszámolja, hogy az tizenhárom emeletnyire van innen, és vagy ötven rubelbe kerül egy adag. Úgyhogy inkább megcsinálom kézzel, a víz egyébként nagyon jó forró, míg kézmelegre kihűl az fél óra, addig a mocsok is kiázik a ruhákból, szóval a reggeli programmba tökre belefér. Végülis a mosókonyhában is ennyit kell ülni, ha nem többet, míg lejár a program. Nameg majd jó erős leszek a végére a sok ruhacsavargatástól. A gáz csak az, hogy a végén nem tudtam, hogy a maradék víz az én ruháimtól szürke, vagy alapból megint csodálatos minőségű víz folyik a csapból... A lényeg amúgy, hogy keveset kell egyszerre mosni, mert a szárítókötelet csak a függönykarnisra - szekrényre tudtuk felrakni, szóval csak óvatosan. A farmert nem is oda tettem ki, mert félek, hogy leszakad. 

A vízről jut eszembe egyébként, nem is merjük meginni, néha-néha kávéba meg teába felfőzzük, de egyébként ilyen nagy tízliteres ásványvizeket kell vennünk, literje azt hiszem 3-4 rubel körül van, szóval erre is rá kell számolni a pénzt.

Alekszandrovszkij szad kremöllel

Találtam a földszinten egy edzőtermet is, van mindenféle gép. Főleg súlyzó. Asszem. Nem tudom ezeket megkülönböztetni, de a lényeg, hogy van két szobabicikli, szóval egy héten háromszor le fogok járni egy órára, nehogy becsavarodjak. Futópad sajnos nincs, kb. 200 méterre van egy kétszáz méteres gumis pálya, de azt csak addig lehet - nyilván - használni, míg futható az idő, szóval még úgy egy hónapig.

A legrosszabb, vagy legfurább eddig az, hogy minden kétszer annyi időbe telik, mert rohadt nagyok a terek, végigmenni a folyosón olyan mintha maratont futnál. Bár egy épületben van a koli meg az institut, átérni az órákra legalább 10 percet rá kell számolni, és akkor még nem számoltad bele, hogy az egész koli használja a három darab liftet (főleg ebédszünetben), és te a tizennegyedikről akarsz lejutni. Ja, az ebédszünet egyébként 40 perc, amiből ha leszámoljuk a kétszer tíz percet, akkor marad húsz, szóval gyakorlatilag eldöntheted, hogy cigizel vagy feljössz enni. Azt már megtanultuk okosan, hogy nem eszünk ebédre meleget. :) Ó igen, mikró sincs, és mivel a hűtő majdnem fagyaszt, elég kellemetlen félrerakni a kaját, de majd erre is kitalálok valamit. Ha már olyan forró víz jön a csapból megmelegítem azzal.

A legokosabb dolog, amit hoztam magammal, az a műanyag ételtároló dobozom volt, de sajnos csak egyet, szóval lehet, hogy veszek még egyet. Sose voltam kolis, majd megtanulom ezeket a csínyeket.

Tegnap voltunk a belvárosban, a Kitaj-gorodtól elsétáltunk az Arbat végéig, ami olyan hat km, és rohadt nagy terek, terek mindenütt. Be is lehetne mellékelni a Pilinszky-verset, de olyan elcsépelt lenne, na. A Vörös tér nem tűnik most olyan nagynak, mert valami lelátó van rajta, amit most bontanak, és a Lenin-mauzóleumhoz még mindig nem lehet odamenni, talán a város napjára volt valami nagy hepaj. A Kazányi Istenanya templom belülről egy álom, falnyi ikonosztáz, meg nyilván a plafonon, tanultunk is róla az ikonos órán, ott szépen levizsgáztunk az ikonosztáz sorrendjéből, de sose gondoltam volna, hogy ilyen.... Nem lehetett odabent fényképezni sajnos, de nem is nagyon akartam, mindenki ott imádkozott, meg csókolgatták az ikonokat. Némelyiknek csak a szélét, némelyiken ha volt ikonborító (az a fém dombornyomott borító, ami csak az ikonon az arcokat hagyja szabadon), akkor azt is. Ha valakinek van bakancslistája, ha a Vörös teret nem is, ezt a templomot mindenképpen írja fel. 

Kazányi Istenanya templom

Az Arbat egy gusztustalanság, de már csak tiszteletből is megnéztük, rosszabb szerintem, mint nálunk a Váci utca, mert ez csak és kizárólak a gyorsportrék és szuvenyírek utcája. Viszont van egy utcarész, vagy tíz bódéval, ahol antikváriumi könyveket raknak ki, és darabját kb. 50 rubelért lehet megvenni, ott el is töltöttem - a többiek bosszúságára - vagy fél órát. Meg ott volt még a Puskin-ház is, ahol sokáig éltek, vele szemben meg a Puskin-szobor, ami totál kikészített, hogy nagyjából fél órát kellett ott állnom, hogy lefotózhassam, mert az idióta turistáknak ugyebár az a szokása, hogy "úúúúú fotózkodjunk kremöllel, fotózkodjunk vászilij székesegyházzal, fotózkodjunk puskinnal, húúúúhúhúúúhúhúú". blőe. De legalább kivártam és van fotóm. Magam nélkül.

Itthon összedobtam egy kis videót is, fogadjátok szeretettel. (Ebbe a videókészítésbe is majd belejövök, ez már sokkal kevéssé gázos, mint az előző)

Gorkij park, órák és sirámok

Kezdenek kicsit összeborulni a fejem fölött a dolgok így a harmadik nap, azt hiszem azért, mert nincs rendszer az egészben, úgyhogy kitaláltam, hogy - a többiektől függetlenül - mikor mivel töltöm az időmet, mert ez így nagyon ki fog készíteni. Le kell tisztázni magamban főleg, hogy jó, akkor húsz perc a kávéfőzés, húsz perc lemenni egy cigire, legalább fél napot kell a belvárosi sétákra szánni, és két órát a bevásárlásra. Melyik nap ki főz, ki mosogat és ki takarít, hánytól hányig tanulok és szkájpolok. Szóval rájöttem, hogy ha már belevertem otthon a rendszert az életembe, ne akarjak már három szinttel lejjebb lépni, akár koliban lakok és akár nyolcszor annyi időbe telik minden. Ez volt a rinya része a dolognak, most következzenek a konkrétumok.

Szóval a konyha egy kaki, leginkább azért, mert nincs sütő (NINCS SÜTŐ! NINCS SÜTI ÉS SÜLT HUSI!!!!), és mert átmelegedős lapos az egész, és kb 15 perc míg használhatóvá felmelegszik az egész, és akkor tudod csak elkezdeni a dolgokat. Szóval nem viccelek, amikor azt mondom, hogy egy kávé húsz perc, a hagymadinsztelés is ugyanennyi. Szóval esténként a főzésre egy órát legalább rá kell számolni, és akkor csak összedobáltál egy kis krumplit, husit, hagymát, és nem rettyentettél kulináris csodát.

Az órarendünk egészen tűrhető, bár azért furi, mert első nap van négyszer másfél óránk, aztán kedd-szerda háromszor másfél óra, csütörtök szünnap és pénteken van egy darab. Bár nem bánom a négy laza napot, van idő szakdogát írni, az otthoni tizenpár vizsgára készülni, meg persze várost nézni. A másik furcsa meg, hogy az ugyanolyan órákat nem osztották el a hétre, hanem blokkban lenyomják az egészet, ma például kétszer másfél óra kortárs irodalmunk volt, és a szemem majd kiugrott, úgy figyeltem, hogy mindent megértsek (még mindig 90%-ra saccolom, amit értek - a beszéd sokkal rosszabb), és így egyben a három óra nehezebb. Jó, tudom, hogy ha különböző tárgyak lennének, akkor is három óra lenne, de talán ha más tematika lenne, akkor jobban menne. Az irodalom egyébként nagyon jó, egy nagyon aranyos nő tartja, Tatyjananak hívják és rajongva szavalja fejből a verseket. Elmondta pl. Balmonttól az Emlékezés egy amszterdami estére-t, ami teli van m-mel meg n-nel (oroszul) és  megzengette az egészet, mint a harangkongás, hogy érezzük a mjúzikát. Lett volna ma még országismeret is, de nem jött be a tanár, szóval nem tudom mi lesz azzal az órával.

Sebtiben leírom nagyjából az órarendet, hogy (Eszter) tudjátok hová tenni az itteni oktatást

H -  1.-2.óra frazeológia, 3.-4. óra nyelvgyakorlat

K - 1.-2. óra nyelvgyakorlat, 3. óra fonetika

Sz - 1. óra országismeret 2.-3. óra kortárs irodalom

Cs - szünnap

P - 1. óra kultúratörténet

Pénteken lesz végre diákunk elvileg, és akkor mehetünk múzeumba meg könyvtársba is, alig várom.

Ma délután meg a Gorkij parkba mentünk sétálni, bár csak egy kicsit, mert az Orsi hamar elfáradt és hazajöttünk. Az Oktrjabszkaján meg ittunk (pontosabban Fanni ivott) egy kis forrócsokit, 120 rubelért, és kb. annyi volt, mint egy közepes méretű parfümösüvegben az anyag, bár eléggé tömény is volt, az tuti. Lényeg, hogy a belvárosban nem szabad, nem szabad semmit.

Fogadjátok szeretettel képeimet a parkról és környékéről. bár megint elég összecsapott melót végeztem.

Első dolgunk a Vörös tér, Vaszilij székesegyház és a GUM volt

csipetcsapat

Vaszilij Blazsennij székesegyház

igazgatódok a kremöl előtt

ikon a kremölön

előtérben a vaszilij háttérben a kremöl

ágyúgolyónücsörgős

kremöl sok

lakótársakok

GUM, két oldalon a két oroszlánleopárduc

GUM belülről

csicsa

GUM sok