Cselszövés és ármánykodás

Zinaida Juszupova

A XIX. század vége, a cári Orosz Birodalom egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb nemesi házának feje, II. Nyikolaj Boriszov Juszupovics herceg meghal, háza nevét és vagyonát két lányára, Zinaidára és Tatyjánára hagyja. Zinaida férje, Moszkva katonai kormányzója, Feliksz Felikszovics Szumarokov-Elszton gróf kérvényt nyújt be III. Sándor cárhoz a Juszupov név felvételéért. Zinaida igazi nagyvilági nő volt, a pétervári szóbeszéd szerint vagyona vetekedett a cári családéval, s ő volt egyetlen kritikusa az orosz cárnénak, Alexandrának. Pompaszeretet, nagyvonalúság, vendégek, estélyek, selyem, bíbor és arcpirosító – az Orosz Birodalom második fővárosának egyik központi figurája.

Zinaida, Nyikolaj és Feliksz Carszkoje Szelóban

Zinaida és családja örökölte a szentpétervári Juszupov-palotát (akkoriban Mojka-palota néven volt ismert a Mojka folyó mellett álló épület). Eklektikus stílusban épült, világhírű orosz és külföldi építészek – Vallen-Delamot, II. A.M. Mihajlov, B. Simon – munkája. Az épület és a Juszupov név egyazon időpontban lett világhírű: 1916. december 16. éjjelén.

Nyikolaj Felikszovics és Feliksz Felikszovics a család két felnőttkorát megért sarja, bár Nyikolajt huszonhárom évesen lelőtte egy dühös férj párbaj során, valljuk be, nem alaptalanul – a ház első örököse nagystílűen halt meg, ahogyan a korszak megkövetelte. Így öccsére, Felikszre maradt, hogy a Juszupov családnak valahogyan hírnevet szerezzen. Meg is tette, nem a leghétköznapibb módon.

Feliksz Felikszovics Juszupov

A rámaradt vagyonból bátyja halála után igen sokat jótékonykodott: csodálkozva fogadták egyre sűrűsödő megjelenéseit a pétervári nyomornegyedekben, alkoholistákat szedett össze, betegeket ápolt, valószínűleg azért, hogy korábbi kicsapongó életmódját és homoszexuális kapcsolatait valamennyire jóváírja a jómódú családok szemében. Igen szoros kapcsolata volt Dmitrij Pavlovics Romanov nagyherceggel, a cári család tagjával. Az 1912-ben szárnyra kapott pletyka ellenére mindketten megcsinálták a legjobb partit, amit a századeleji pétervári fiatalemberek kívánhattak maguknak. Bár hosszas győzködésbe – és nem csak gyümölcskosarakba – került, hogy a cári család tagjait, köztük főleg az anyacárnét meggyőzzék. Dmitrij a család legidősebb lányát, Olga Nyikolajevna nagyhercegnőt vette el, Feliksz pedig Irina Alekszandrovna Romanov hercegnőt, női ágon III. Sándor cár unokáját. Irina kezéért Dmitrij is versengett, a lány mégis a Juszupov fiúnak mondott igent, s az 1914. február 22-én tartott esküvőt a pétervári burzsoázia háború előtti utolsó eseményeként aposztrofálják, melyen az egész orosz arisztokrácia képviseltette magát. Házassága jól sikerült, szerette Irinát, s Irina viszont, még egy kislányuk is született, aki minden kétséget kizáróan a Juszupov-vér továbbvivője. Ennek alapján senki nem állítja Felikszről, hogy homoszexuális lett volna, inkább a biszexualitás valószínű – bár én nem ismerem a szexualitás összes válfaját, lehet, hogy van valami különleges juszupovszexualitás is, ki tudja.

Irina és Feliksz 1914-ben

A háború kitörésekor Irina és Feliksz Berlinben ragadtak, és Szentpétervárra való visszatérésük után a Mojka-palota egyik szárnyát hadikórházzá alakították át. Feliksz természetesen felmentetett a háborús szolgálat alól, mint a neves orosz család egyetlen és utolsó férfitagja.

A korszak leghíresebb alakja Raszputyin, a köré fűződő legendákat mindenki ismeri. Ha kimondjuk a nevét, rögtön megjelenik szemünk előtt hosszú, gondozatlan haja és szakálla, de mindenekelőtt igéző, mélyen ülő szeme. A II. Miklósra tett magánéleti és közéleti nagy befolyása miatt nem csoda, hogy a cári családon kívül minden arisztokrata gyűlölte – így Irina, Feliksz és Dmitrij is. Egyetlen nyilvánvaló bűnén kívül – t.i. a cár tekintélyének aláásása – az egész ország káoszba fulladását, a háborús veszteséget, Miklós uralkodásképtelenségét is Raszputyin számlájára írta. Huszonkét évesen elhatározta: megöli a sarlatánt és felszabadítja az egész birodalmat a démoni megszállás alól. Szép kis gondolat, nemde?

1916. december 16.: Rasputyin meghívást kap aznap estére a Mojka-palotába, a gyönyörű Irina Alekszandrova hercegnő epedve várja, hogy megismerkedhessenek. Az este már leszállt, mikor megjelent a palota előtt, Feliksz Felikszovics fogadta a szalonban, mondván, hogy felesége még toalettjével bíbelődik – bizonyára bíbelődött is vele, csak nem a szomszéd szobában, hanem a Krím-félszigeten. A szomszédban esetleg csokornyakkendőjét igazgathatta az az öt fiatal arisztokrata férfi, akiben Feliksz megbízott – köztük Dmitrij –, de leginkább a fülüket tapasztották az ajtóra. Feliksz mindeközben szívélyesen megkínálta vendégét a ciános süteményből és borból, ám mikor Raszputyin már az ötödik szeletet nyomta volna be, megelégelte a dolgot. Utána kell néznem a csirkének felkiáltással otthagyta, de csirke helyett a pisztolya után nézett, s visszatérve szíven lőtte Raszputyint. A szomszéd szobába betérve, mintha mi sem történt volna, elbeszélgetett többi vendégével és cinkostársával, majd egy óra múlva úgy gondolták, hogy ideje lenne eltüntetni a nyomokat. Nade Raszputyin azon nyomban rátámadt a hercegre, Feliksz az udvarig menekült nyomában a sarlatánnal, ahol egyik lánglelkű barátja, Vlagyimir Puriskevics lőtte többször hátba. Ezek után a jeges Névába dobták a testet – még élt, mikor a folyóban került. [Ha valakit érdekel, részletesen és viccesen]

Rakitnoje birtok, Kurszk tartomány,
a száműzetés színtere

Az összeesküvők származásuk miatt nem kaptak igazi büntetést – nem ismerős ez a Bánk bán sztoriból? A Juszupov családnak keményen megmondták, hogy na most aztán menjetek a Kurszk tartománybeli dácsátokba, meg ne lássunk titeket Pétervárott. Dmitrij családját sem akarták látni, őket a perzsák közé küldték. Egyébként ez volt a szerencséjük, hiszen az októberi forradalom alatt nem tartózkodtak a városban, s a feldühödött bolse-mense, de főleg proli csapatok csak az üres palotát találták. Feliksz gyorsan beosont még a városba, és kimentette a családi vagyonból, ami menthető volt, majd felszedte a családját és a Krím-félszigeten felszálltak a HMS Marlborough gőzösre, a cári család többi életben maradt tagjával együtt.

A HMS Marlborough hajó fényképe
a fedélzeten utazó orosz nemesek szignálásával

Előbb Londonban éltek pár évig, majd a család feje Párizsban rendezett be Irfe néven egy divatcéget – eleget téve a női ruhadarabok iránti csodálatának. A cég gyorsan tönkrement, de ne is legyünk meglepődve, hiszen a család nem volt hozzászokva a gazdálkodáshoz, kereskedéshez, és más ilyesmi pénzgondozási alantasságokhoz, ők csak költeni tudtak. Ezek után miből éltek meg? Nem kell félteni őket, ha életmódjuk feladását fenyegeti valami, nagyon találékony tud lenni az arisztokrácia! Sasszemmel végigkockázva az MGM cég Raszputyin és a cárné című filmjét, örömmel kiáltottak fel: megvan a megoldás! A filmben Natasa hercegnőt, a cár egyetlen unokahúgát elcsábítja a sarlatán, s kiről másról mintázták volna a hercegnő alakját, mint Irináról – mi pedig biztosan tudjuk ugye, hogy a hercegnőt még csak be sem mutatták Raszputyinnak. A pert megnyerték, s a bíróság által megajánlott pénzösszegből, nomeg Feliksz emlékirataiból boldogan élték tovább nagyvilági életüket, az otthoni udvari életet Párizsba mentvén át. Emigrációban szenvedő honfitársaikról sem feledkeztek meg, adományokkal segítették őket.

Miklya-Luzsányi Eszter, 2012. július 3.