Петербургский миф, мечта Пётра Первого - A Pétervári Mítosz, Első Péter álma

Медный всадник - Pjotr lovasszobra Pétervárott

Pjotr, a Nagy egyszer álmodott egy nagyot, mocsárra építi a várost - a sztorit ugyebár ismerjük több forrásból is, a mesebeli királynak háromszor kell újjáépítenie a várat, míg az megáll az ingoványos talajon. A mi cárunk ablakot akar nyitni Európára, kikötőváros a Balti-tenger partján, voltaképpen a középkori Novgorod városállam szerepében (a több részfejedelemségre tagolt Kijevi Rusz maradványainak egyik tagja, virágzó kereskedőváros, az európai Hanza szövetség tagja (!), demokratikus bojárköztársaság), nos csináljuk meg ezt, kicsit északabbra, kicsit hidegebbre, kicsit aranyabbra, kicsit oroszabbra! 

Pjotr a Néva-deltát választja ki, a mocsaras területen járni se lehet, szekerek süllyednek az iszapba, emberek vesztik életüket, de Pjotr hajthatatlan, le kell csapolni, meg kell rigolyázni, olyan nincs, hogy egy folyó miatt ne teljesüljön amit megálmodtam, s az emberek indulnak megint, csapolnak és folyótelvezetnek, földet hordanak és árkot ásnak, és láss csodát, a talaj járható lesz, a Néva szelíden csordogál a Balti felé, s a város lassan épül. Pont úgy, ahogy Pjotr megálmodta. Pjotr, a Nagy minden rétegre gondol, külön háztípusokat terveztet mindegyikőjük számára, lehessen csak megállapítani a tető formájából, az ablak keretéből, a kapu szárnyaiból, a fal szögeiből, hogy kereskedővel, iparossal, bojárral, szolgával, orosszal, bolgárral, lengyellel, némettel, ortodoxszal van-e dolgunk.

Az orosz irodalomtudományban létezik egy fogalom, a pétervári mítosz, voltaképpen a pétervári létet jelenti. Egy ilyen lehetetlen helyen épül város, aminek létezni sem lenne joga, csodával határos módon mégis itt billeg két világ - Európa és Ázsia, észak és dél - között, hol, ha nem itt kezdődnek a csodák, Bergengócia, a mesék földje. Ebben a városban minden megtörténhet, életre kel a szobor, leugrik egy orr és állami tanácsos lesz, a prostinak a múzsa-szerep, az erkölcsös feleségnek a könnyűvérű nőcske álcája jut, a macska metrójegyet vált, s az ördög a földön jár. Hol, ha nem Pétervárott, akinek ez mindene (который составляет всё).

Табель о рангах - Rangtáblázat

Pjotr, a Nagy egyedül van, ő maga is belátja, hogy egymaga nem tudja megváltoztatni egy egész ország életvitelét, életmódját, életszínvonalát. Reformjaival a nemességet célozza meg, a bojároktól (vezető nemesség) a nincstelen szabadokig jogilag egyesíti őket, előírja nekik, hogy ha rangjukat meg akarják tartani, két kötelességet kell teljesíteniük: 15 év alatt kötelező a művelődés, utána pedig katonai vagy polgári szolgálatot vállalni. Bevezeti a rangtáblázatot, mely 14 fokozatból áll, a kistitkártól a kancellárig, a közkatonától a tábornagyig, a hajóbiztostól a vezértengernagyig. A 15 éves fiú a táblázat alján lép be a szolgálatba, s tehetségének, szorgalmának, ügyességének köszönhetően addig jut el, amíg tud. Ezzel a nemességet teljesen nyitottá teszi, akár a jobbágysorból is lehetséges volt a felemelkedés - elviekben, egyébként nem túl sok ilyen esetről tudunk -, hiszen egyszerűen csak el kellett szegődnie katonának, s onnantól a rangtáblázat alapján egyenes volt az út felfelé - a 11. szinttől meg is kapta a személyes nemességet. A klasszikus pétervári kisember (csinovnyik) a 14. rangtól nem tud feljebb emelkedni, létezéséhez Pétervár sajátos rangon (csin, чин) alapuló hierarchiája szükséges. Pjotr, a Nagy létrehozta Pétervár felszabadulást, szabadságot, lehetőségeket sejtető, ám mégis fullasztó, nyomasztó, korrupción alapuló demokratikus nemesi rendszerét.

Bojár viselet a reformok előttről

Pjotr, a Nagy egy tollvonással átírja a bojárok addigi nyugodtan ortodox életét, a minden órában megszólaló harangjelzést megszünteti, helyette egyetlen ágyúlövés jelzi a napfelkeltét - tessék felébredni a folytonos, bódító egyhangúságból, kikelni reggel az ágyból és tenni a dolgod. A hosszú, köpenyszerű oroszos ruhát az európai - és a francia után közelsége miatt főleg a lengyel és magyar divat szerint, hogy hízzon a májunk itthon - viselethez igazítja, az ortodoxiát jelentő szakállra adót vet ki. A köpeny belelóg a sárba, a szakállba bolhák költöznek, hát cseréljétek le - mondja papíron, voltaképpen látni sem akarja a túlzottan ájtatoskodó, figyelem-, idő- és pénzrabló egyház hatalmas szerepét az államában és vezetői, a bojárok életében, ő világi nemességet akar, világi embereket, akik az állam működésén munkálkodnak - akiknek az állam az egyházuk.

A reform előtti és utáni viselet egyszerre látható

Pjotr, a Nagy reformjait csak a nemesekre terjesztette ki, a jobbágyok és szolgák így még jobban elszakadtak a városiaktól, a röghöz kötés véglegessé vált, az adóterhek egyre súlyosbodnak - s a két réteg közti szakadék egyre nő. A távolodás felismerése és kezelése a mai napig rákfenéje az orosz társadalomnak, nem csupán gazdasági, társadalmi, de nyelvi és kulturális harcait is megvívta Puskin, Gogol, Turgenyev, Dosztojevszkij (francia vagy orosz? magas szalonkultúra vagy népi folklór? líra vagy próza? - az egész XIX. századon végigívelt a vita). 

"Nagy Péter megparancsolta Oroszországnak, hogy művelődjék, erre Oroszország egy évszázaddal később Puskin alakjával válaszolt." 

Herzen

Miklya-Luzsányi Eszter

2012. december 28.

Cselszövés és ármánykodás

Zinaida Juszupova

A XIX. század vége, a cári Orosz Birodalom egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb nemesi házának feje, II. Nyikolaj Boriszov Juszupovics herceg meghal, háza nevét és vagyonát két lányára, Zinaidára és Tatyjánára hagyja. Zinaida férje, Moszkva katonai kormányzója, Feliksz Felikszovics Szumarokov-Elszton gróf kérvényt nyújt be III. Sándor cárhoz a Juszupov név felvételéért. Zinaida igazi nagyvilági nő volt, a pétervári szóbeszéd szerint vagyona vetekedett a cári családéval, s ő volt egyetlen kritikusa az orosz cárnénak, Alexandrának. Pompaszeretet, nagyvonalúság, vendégek, estélyek, selyem, bíbor és arcpirosító – az Orosz Birodalom második fővárosának egyik központi figurája.

Zinaida, Nyikolaj és Feliksz Carszkoje Szelóban

Zinaida és családja örökölte a szentpétervári Juszupov-palotát (akkoriban Mojka-palota néven volt ismert a Mojka folyó mellett álló épület). Eklektikus stílusban épült, világhírű orosz és külföldi építészek – Vallen-Delamot, II. A.M. Mihajlov, B. Simon – munkája. Az épület és a Juszupov név egyazon időpontban lett világhírű: 1916. december 16. éjjelén.

Nyikolaj Felikszovics és Feliksz Felikszovics a család két felnőttkorát megért sarja, bár Nyikolajt huszonhárom évesen lelőtte egy dühös férj párbaj során, valljuk be, nem alaptalanul – a ház első örököse nagystílűen halt meg, ahogyan a korszak megkövetelte. Így öccsére, Felikszre maradt, hogy a Juszupov családnak valahogyan hírnevet szerezzen. Meg is tette, nem a leghétköznapibb módon.

Feliksz Felikszovics Juszupov

A rámaradt vagyonból bátyja halála után igen sokat jótékonykodott: csodálkozva fogadták egyre sűrűsödő megjelenéseit a pétervári nyomornegyedekben, alkoholistákat szedett össze, betegeket ápolt, valószínűleg azért, hogy korábbi kicsapongó életmódját és homoszexuális kapcsolatait valamennyire jóváírja a jómódú családok szemében. Igen szoros kapcsolata volt Dmitrij Pavlovics Romanov nagyherceggel, a cári család tagjával. Az 1912-ben szárnyra kapott pletyka ellenére mindketten megcsinálták a legjobb partit, amit a századeleji pétervári fiatalemberek kívánhattak maguknak. Bár hosszas győzködésbe – és nem csak gyümölcskosarakba – került, hogy a cári család tagjait, köztük főleg az anyacárnét meggyőzzék. Dmitrij a család legidősebb lányát, Olga Nyikolajevna nagyhercegnőt vette el, Feliksz pedig Irina Alekszandrovna Romanov hercegnőt, női ágon III. Sándor cár unokáját. Irina kezéért Dmitrij is versengett, a lány mégis a Juszupov fiúnak mondott igent, s az 1914. február 22-én tartott esküvőt a pétervári burzsoázia háború előtti utolsó eseményeként aposztrofálják, melyen az egész orosz arisztokrácia képviseltette magát. Házassága jól sikerült, szerette Irinát, s Irina viszont, még egy kislányuk is született, aki minden kétséget kizáróan a Juszupov-vér továbbvivője. Ennek alapján senki nem állítja Felikszről, hogy homoszexuális lett volna, inkább a biszexualitás valószínű – bár én nem ismerem a szexualitás összes válfaját, lehet, hogy van valami különleges juszupovszexualitás is, ki tudja.

Irina és Feliksz 1914-ben

A háború kitörésekor Irina és Feliksz Berlinben ragadtak, és Szentpétervárra való visszatérésük után a Mojka-palota egyik szárnyát hadikórházzá alakították át. Feliksz természetesen felmentetett a háborús szolgálat alól, mint a neves orosz család egyetlen és utolsó férfitagja.

A korszak leghíresebb alakja Raszputyin, a köré fűződő legendákat mindenki ismeri. Ha kimondjuk a nevét, rögtön megjelenik szemünk előtt hosszú, gondozatlan haja és szakálla, de mindenekelőtt igéző, mélyen ülő szeme. A II. Miklósra tett magánéleti és közéleti nagy befolyása miatt nem csoda, hogy a cári családon kívül minden arisztokrata gyűlölte – így Irina, Feliksz és Dmitrij is. Egyetlen nyilvánvaló bűnén kívül – t.i. a cár tekintélyének aláásása – az egész ország káoszba fulladását, a háborús veszteséget, Miklós uralkodásképtelenségét is Raszputyin számlájára írta. Huszonkét évesen elhatározta: megöli a sarlatánt és felszabadítja az egész birodalmat a démoni megszállás alól. Szép kis gondolat, nemde?

1916. december 16.: Rasputyin meghívást kap aznap estére a Mojka-palotába, a gyönyörű Irina Alekszandrova hercegnő epedve várja, hogy megismerkedhessenek. Az este már leszállt, mikor megjelent a palota előtt, Feliksz Felikszovics fogadta a szalonban, mondván, hogy felesége még toalettjével bíbelődik – bizonyára bíbelődött is vele, csak nem a szomszéd szobában, hanem a Krím-félszigeten. A szomszédban esetleg csokornyakkendőjét igazgathatta az az öt fiatal arisztokrata férfi, akiben Feliksz megbízott – köztük Dmitrij –, de leginkább a fülüket tapasztották az ajtóra. Feliksz mindeközben szívélyesen megkínálta vendégét a ciános süteményből és borból, ám mikor Raszputyin már az ötödik szeletet nyomta volna be, megelégelte a dolgot. Utána kell néznem a csirkének felkiáltással otthagyta, de csirke helyett a pisztolya után nézett, s visszatérve szíven lőtte Raszputyint. A szomszéd szobába betérve, mintha mi sem történt volna, elbeszélgetett többi vendégével és cinkostársával, majd egy óra múlva úgy gondolták, hogy ideje lenne eltüntetni a nyomokat. Nade Raszputyin azon nyomban rátámadt a hercegre, Feliksz az udvarig menekült nyomában a sarlatánnal, ahol egyik lánglelkű barátja, Vlagyimir Puriskevics lőtte többször hátba. Ezek után a jeges Névába dobták a testet – még élt, mikor a folyóban került. [Ha valakit érdekel, részletesen és viccesen]

Rakitnoje birtok, Kurszk tartomány,
a száműzetés színtere

Az összeesküvők származásuk miatt nem kaptak igazi büntetést – nem ismerős ez a Bánk bán sztoriból? A Juszupov családnak keményen megmondták, hogy na most aztán menjetek a Kurszk tartománybeli dácsátokba, meg ne lássunk titeket Pétervárott. Dmitrij családját sem akarták látni, őket a perzsák közé küldték. Egyébként ez volt a szerencséjük, hiszen az októberi forradalom alatt nem tartózkodtak a városban, s a feldühödött bolse-mense, de főleg proli csapatok csak az üres palotát találták. Feliksz gyorsan beosont még a városba, és kimentette a családi vagyonból, ami menthető volt, majd felszedte a családját és a Krím-félszigeten felszálltak a HMS Marlborough gőzösre, a cári család többi életben maradt tagjával együtt.

A HMS Marlborough hajó fényképe
a fedélzeten utazó orosz nemesek szignálásával

Előbb Londonban éltek pár évig, majd a család feje Párizsban rendezett be Irfe néven egy divatcéget – eleget téve a női ruhadarabok iránti csodálatának. A cég gyorsan tönkrement, de ne is legyünk meglepődve, hiszen a család nem volt hozzászokva a gazdálkodáshoz, kereskedéshez, és más ilyesmi pénzgondozási alantasságokhoz, ők csak költeni tudtak. Ezek után miből éltek meg? Nem kell félteni őket, ha életmódjuk feladását fenyegeti valami, nagyon találékony tud lenni az arisztokrácia! Sasszemmel végigkockázva az MGM cég Raszputyin és a cárné című filmjét, örömmel kiáltottak fel: megvan a megoldás! A filmben Natasa hercegnőt, a cár egyetlen unokahúgát elcsábítja a sarlatán, s kiről másról mintázták volna a hercegnő alakját, mint Irináról – mi pedig biztosan tudjuk ugye, hogy a hercegnőt még csak be sem mutatták Raszputyinnak. A pert megnyerték, s a bíróság által megajánlott pénzösszegből, nomeg Feliksz emlékirataiból boldogan élték tovább nagyvilági életüket, az otthoni udvari életet Párizsba mentvén át. Emigrációban szenvedő honfitársaikról sem feledkeztek meg, adományokkal segítették őket.

Miklya-Luzsányi Eszter, 2012. július 3.