Kezdenek kicsit összeborulni a fejem fölött a dolgok így a harmadik nap, azt hiszem azért, mert nincs rendszer az egészben, úgyhogy kitaláltam, hogy - a többiektől függetlenül - mikor mivel töltöm az időmet, mert ez így nagyon ki fog készíteni. Le kell tisztázni magamban főleg, hogy jó, akkor húsz perc a kávéfőzés, húsz perc lemenni egy cigire, legalább fél napot kell a belvárosi sétákra szánni, és két órát a bevásárlásra. Melyik nap ki főz, ki mosogat és ki takarít, hánytól hányig tanulok és szkájpolok. Szóval rájöttem, hogy ha már belevertem otthon a rendszert az életembe, ne akarjak már három szinttel lejjebb lépni, akár koliban lakok és akár nyolcszor annyi időbe telik minden. Ez volt a rinya része a dolognak, most következzenek a konkrétumok.
Szóval a konyha egy kaki, leginkább azért, mert nincs sütő (NINCS SÜTŐ! NINCS SÜTI ÉS SÜLT HUSI!!!!), és mert átmelegedős lapos az egész, és kb 15 perc míg használhatóvá felmelegszik az egész, és akkor tudod csak elkezdeni a dolgokat. Szóval nem viccelek, amikor azt mondom, hogy egy kávé húsz perc, a hagymadinsztelés is ugyanennyi. Szóval esténként a főzésre egy órát legalább rá kell számolni, és akkor csak összedobáltál egy kis krumplit, husit, hagymát, és nem rettyentettél kulináris csodát.
Az órarendünk egészen tűrhető, bár azért furi, mert első nap van négyszer másfél óránk, aztán kedd-szerda háromszor másfél óra, csütörtök szünnap és pénteken van egy darab. Bár nem bánom a négy laza napot, van idő szakdogát írni, az otthoni tizenpár vizsgára készülni, meg persze várost nézni. A másik furcsa meg, hogy az ugyanolyan órákat nem osztották el a hétre, hanem blokkban lenyomják az egészet, ma például kétszer másfél óra kortárs irodalmunk volt, és a szemem majd kiugrott, úgy figyeltem, hogy mindent megértsek (még mindig 90%-ra saccolom, amit értek - a beszéd sokkal rosszabb), és így egyben a három óra nehezebb. Jó, tudom, hogy ha különböző tárgyak lennének, akkor is három óra lenne, de talán ha más tematika lenne, akkor jobban menne. Az irodalom egyébként nagyon jó, egy nagyon aranyos nő tartja, Tatyjananak hívják és rajongva szavalja fejből a verseket. Elmondta pl. Balmonttól az Emlékezés egy amszterdami estére-t, ami teli van m-mel meg n-nel (oroszul) és megzengette az egészet, mint a harangkongás, hogy érezzük a mjúzikát. Lett volna ma még országismeret is, de nem jött be a tanár, szóval nem tudom mi lesz azzal az órával.
Sebtiben leírom nagyjából az órarendet, hogy (Eszter) tudjátok hová tenni az itteni oktatást
H - 1.-2.óra frazeológia, 3.-4. óra nyelvgyakorlat
K - 1.-2. óra nyelvgyakorlat, 3. óra fonetika
Sz - 1. óra országismeret 2.-3. óra kortárs irodalom
Cs - szünnap
P - 1. óra kultúratörténet
Pénteken lesz végre diákunk elvileg, és akkor mehetünk múzeumba meg könyvtársba is, alig várom.
Ma délután meg a Gorkij parkba mentünk sétálni, bár csak egy kicsit, mert az Orsi hamar elfáradt és hazajöttünk. Az Oktrjabszkaján meg ittunk (pontosabban Fanni ivott) egy kis forrócsokit, 120 rubelért, és kb. annyi volt, mint egy közepes méretű parfümösüvegben az anyag, bár eléggé tömény is volt, az tuti. Lényeg, hogy a belvárosban nem szabad, nem szabad semmit.
Fogadjátok szeretettel képeimet a parkról és környékéről. bár megint elég összecsapott melót végeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése