 |
| Медный всадник - Pjotr lovasszobra Pétervárott |
Pjotr, a Nagy egyszer álmodott egy nagyot, mocsárra építi a várost - a sztorit ugyebár ismerjük több forrásból is, a mesebeli királynak háromszor kell újjáépítenie a várat, míg az megáll az ingoványos talajon. A mi cárunk ablakot akar nyitni Európára, kikötőváros a Balti-tenger partján, voltaképpen a középkori Novgorod városállam szerepében (a több részfejedelemségre tagolt Kijevi Rusz maradványainak egyik tagja, virágzó kereskedőváros, az európai Hanza szövetség tagja (!), demokratikus bojárköztársaság), nos csináljuk meg ezt, kicsit északabbra, kicsit hidegebbre, kicsit aranyabbra, kicsit oroszabbra!
Pjotr a Néva-deltát választja ki, a mocsaras területen járni se lehet, szekerek süllyednek az iszapba, emberek vesztik életüket, de Pjotr hajthatatlan, le kell csapolni, meg kell rigolyázni, olyan nincs, hogy egy folyó miatt ne teljesüljön amit megálmodtam, s az emberek indulnak megint, csapolnak és folyótelvezetnek, földet hordanak és árkot ásnak, és láss csodát, a talaj járható lesz, a Néva szelíden csordogál a Balti felé, s a város lassan épül. Pont úgy, ahogy Pjotr megálmodta. Pjotr, a Nagy minden rétegre gondol, külön háztípusokat terveztet mindegyikőjük számára, lehessen csak megállapítani a tető formájából, az ablak keretéből, a kapu szárnyaiból, a fal szögeiből, hogy kereskedővel, iparossal, bojárral, szolgával, orosszal, bolgárral, lengyellel, némettel, ortodoxszal van-e dolgunk.
Az orosz irodalomtudományban létezik egy fogalom, a pétervári mítosz, voltaképpen a pétervári létet jelenti. Egy ilyen lehetetlen helyen épül város, aminek létezni sem lenne joga, csodával határos módon mégis itt billeg két világ - Európa és Ázsia, észak és dél - között, hol, ha nem itt kezdődnek a csodák, Bergengócia, a mesék földje. Ebben a városban minden megtörténhet, életre kel a szobor, leugrik egy orr és állami tanácsos lesz, a prostinak a múzsa-szerep, az erkölcsös feleségnek a könnyűvérű nőcske álcája jut, a macska metrójegyet vált, s az ördög a földön jár. Hol, ha nem Pétervárott, akinek ez mindene (который составляет всё).
 |
| Табель о рангах - Rangtáblázat |
Pjotr, a Nagy egyedül van, ő maga is belátja, hogy egymaga nem tudja megváltoztatni egy egész ország életvitelét, életmódját, életszínvonalát. Reformjaival a nemességet célozza meg, a bojároktól (vezető nemesség) a nincstelen szabadokig jogilag egyesíti őket, előírja nekik, hogy ha rangjukat meg akarják tartani, két kötelességet kell teljesíteniük: 15 év alatt kötelező a művelődés, utána pedig katonai vagy polgári szolgálatot vállalni. Bevezeti a rangtáblázatot, mely 14 fokozatból áll, a kistitkártól a kancellárig, a közkatonától a tábornagyig, a hajóbiztostól a vezértengernagyig. A 15 éves fiú a táblázat alján lép be a szolgálatba, s tehetségének, szorgalmának, ügyességének köszönhetően addig jut el, amíg tud. Ezzel a nemességet teljesen nyitottá teszi, akár a jobbágysorból is lehetséges volt a felemelkedés - elviekben, egyébként nem túl sok ilyen esetről tudunk -, hiszen egyszerűen csak el kellett szegődnie katonának, s onnantól a rangtáblázat alapján egyenes volt az út felfelé - a 11. szinttől meg is kapta a személyes nemességet. A klasszikus pétervári kisember (csinovnyik) a 14. rangtól nem tud feljebb emelkedni, létezéséhez Pétervár sajátos rangon (csin, чин) alapuló hierarchiája szükséges. Pjotr, a Nagy létrehozta Pétervár felszabadulást, szabadságot, lehetőségeket sejtető, ám mégis fullasztó, nyomasztó, korrupción alapuló demokratikus nemesi rendszerét.
 |
| Bojár viselet a reformok előttről |
Pjotr, a Nagy egy tollvonással átírja a bojárok addigi nyugodtan ortodox életét, a minden órában megszólaló harangjelzést megszünteti, helyette egyetlen ágyúlövés jelzi a napfelkeltét - tessék felébredni a folytonos, bódító egyhangúságból, kikelni reggel az ágyból és tenni a dolgod. A hosszú, köpenyszerű oroszos ruhát az európai - és a francia után közelsége miatt főleg a lengyel és magyar divat szerint, hogy hízzon a májunk itthon - viselethez igazítja, az ortodoxiát jelentő szakállra adót vet ki. A köpeny belelóg a sárba, a szakállba bolhák költöznek, hát cseréljétek le - mondja papíron, voltaképpen látni sem akarja a túlzottan ájtatoskodó, figyelem-, idő- és pénzrabló egyház hatalmas szerepét az államában és vezetői, a bojárok életében, ő világi nemességet akar, világi embereket, akik az állam működésén munkálkodnak - akiknek az állam az egyházuk.
 |
| A reform előtti és utáni viselet egyszerre látható |
Pjotr, a Nagy reformjait csak a nemesekre terjesztette ki, a jobbágyok és szolgák így még jobban elszakadtak a városiaktól, a röghöz kötés véglegessé vált, az adóterhek egyre súlyosbodnak - s a két réteg közti szakadék egyre nő. A távolodás felismerése és kezelése a mai napig rákfenéje az orosz társadalomnak, nem csupán gazdasági, társadalmi, de nyelvi és kulturális harcait is megvívta Puskin, Gogol, Turgenyev, Dosztojevszkij (francia vagy orosz? magas szalonkultúra vagy népi folklór? líra vagy próza? - az egész XIX. századon végigívelt a vita).
"Nagy Péter megparancsolta Oroszországnak, hogy művelődjék, erre Oroszország egy évszázaddal később Puskin alakjával válaszolt."
Herzen
Miklya-Luzsányi Eszter
2012. december 28.
